Reggel 10 órakkor keltem fel. Eszembe jutottak Liam szavai, hogy nekem kell Louist megvígasztalni... Nem hiszem el hogy ezt a feladatot rám bízzák! Amikor Liam tudja hogy beleszerettem Louisba. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába enni valamit, mert a pocikám már túl éhes volt. Mikor beértem a konyhába nem volt üres Eleanor és Louis volt ott ezért vettem egy 180 fokos fordulatot és vissza mentem a szobámba, felöltözni. Kicsit hűvösebb volt az idő, ezért farmer felszerelésbe öltöztem. Ezt vettem fel (kivéve a káskás és a cipőt):
Elakartam menni, de nem akartam itthon hagyni Louist egyedül ezek után. Lementem megnézni Eleanor itt van-e még. Bekukatntottam a konyhába, Louis ott ült és sírt. Na, most jött el az én időm. Utállak Liam.
-Mi a baj?-ültem le mellé.
-Eleanor... szakított, megcsalt!-sírt Lou.
-Sajnálom! Te egy fantasztikus srác vagy!-mondtam ki amit gondoltam.
-Te erről nem tehetsz! És, köszönöm!-mosolyodott el halványan, mire megráztam a fejem. Simogatni kezdtem a hátát és csitítani kezdtem.
-Eleanor nem érdemelt meg téged! Majd találsz jobbat nála, aki ilyet nem tesz meg veled!-próbáltam bíztatni.
-Köszönöm hogy te itt vagy nekem!-mosolyodott el és megpuszilta az arcom, mire kirázott a hideg és bizseregni kezdett a bőröm. Már egyáltalán nem sírt és mosolygott.
-Min mosolyogsz?-kezdtem én is mosolyogni.
-Azon, hogy pont te vígasztalsz egy másik lány miatt amikor szeretsz!-kezdett el röhögni.
-Mi??-szökött fel a hangom pár oktávval.
-Tudom! Hallottam! Én is szeretlek téged!-mondta és még az előtt hogy bármit is mondthattam volna megcsókolt. Hírtelen jött de visszacsókoltam. Csak ő és én voltink. Jó érzés fogott el. A hideg is kirázott. Megfogta a derekam és szenvedélyesen csókolt tovább. Bele túrtam a hajába, mire felsóhajtott.
-Louis...-toltam el magamtól.
-Igen?-kezdte puszilgatni a nyakam mire teljesen elgyengültem.
-Elfelejtettem...-estem zavarba, mire mosolyogni kezdett. És felültetett a pultra és simogatni kezde a combom úgy csókolt tovább.
-Meg van!-tolom megint el magamtól, mire kérdőn pillantott rám.
-Én még együtt vagyok Harryvel...-pillantottam le a földre.
-És szereted?-kérdezte feszülten.
-Nem... megbántom ha szakítok vele?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem hiszem, mert mind végig meg csalt...-mondta szomorúan.
-Hogy mi??-akadtam ki. Mi az hogy végig csalt?? Akkor csak azt akarta elérni a kiabálással hogy szakítsak vele?? Mert azt elérte! Felfogom hívni és közlöm vele hogy vége! Egyszer s minden korra. Barátok lehetünk max. bár nem a legjobbak... Csak azt tudom hogy Louisval szeretnék együtt lenni... ő igazán szeret! Érzem!
-Sajnálom hogy tőlem kellett megtudnod!-sajnálkozott Louis bár szerintem ő is tudta hogy ez nem az ő hibája.
-Ez nem a te hibád! Te voltál olyan rendes és elmondtad! Így legalább ma felhívhatom és szakíthatok vele... ok miatt.-mondtam ki, mire bólintott. Leszálltam a pultról és át mentem a nappaliba.
-Mi a mai program?-kérdeztem valamivel vidámabban.
-Punnyadhatunk vagy punnyadhatunk...-röhögött.
-A punnyadást választom ha neked megfelel.-kezdtem én is röhögni.
-Tökéletes!-terült el a kanapén.
-Nekem is adj helyet!-álltam meg előtte, mire megfogott és magára terített.
-Ez most mire jó?-kérdeztem mire fordított a helyzetünkön és én voltam alúl.
-Így sokkal jobb!-húzogatta a szemöldökét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése